Nők a tech világban: történelem, akadályok és a befogadás fontossága az IT szektorban

Bár a nők száma növekszik a technológia világában, az IT pozíciók túlnyomó többségét még mindig férfiak töltik be világszerte. Magyarországon mindössze 8-10% a nők aránya, és az IT fellegvárában, a Szilícium-völgyben sem sokkal árnyaltabb a kép, ott 30% a nők aránya a tech szektorban.  

Az első nő a tech szektorban

200 évvel ezelőtt kifejezetten női szakmának indult a programozás. Ada Lovelace volt ugyanis az első, aki elmagyarázta a kódírás logikáját, melynek segítségével egy gép képes számok mellett betűket és szimbólumokat is kezelni. Azt is leírta, elmélete szerint hogyan lehet a géppel parancssorozatokat megismételtetni, ezt a mai programokban ciklusoknak nevezik. Sajnos, cikke nem sok figyelmet kapott, és napjainkban is kevesen ismerik a nevét. A nők helyzete azóta ugyan javult a technológia területén, de nagyon messze vagyunk még az ideális állapottól. 

Hogyan tudnánk növelni a nők arányát a tech szektorban?

Sebestyén Anikóval, a One Identity by Quest® Information Development Managerével arról beszélgettünk, hogy mi lehet az oka ennek az óriási különbségnek, és ő nőként milyen tapasztalatokat szerzett az IT világában. 

A társadalmi nemi szerepek lebontásának jelentősége

Anikó: Az én meglátásom szerint már születéskor elkezdődik bizonyos fokú különbségtétel. Természetesen ezt nem feltétlenül hátránynak kell értelmezni, de tény, hogy már kisgyermekkorban is különböző elvárásokat támasztanak a lányok és a fiúk elé. Máshogy nőnek fel, másképpen „illik” viselkedniük, öltözködniük. Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen nő, aki életében számos alkalommal találkozott már a „lány létére...” kezdetű mondattal, ami általában nem pozitív értékítélettel végződik. 

Az IT szakma például kifejezetten ilyen „lány létére...” terület, jellemzően fiús szakmaként él a köztudatban. Te hogy indultál el mégis ezen az úton?

Anikó: Én már gyerekkoromban sem értettem ezt a különbségtételt, sosem úgy néztem egy emberre, hogy férfi-e vagy nő. Engem például untattak a lányos játékok. Már egészen korán volt nálunk számítógép, az sokkal jobban érdekelt, mint a babázás. Az édesapám pedig villamosmérnök, ezért engem is a műszaki pálya vonzott. 

Nagy valószínűséggel a korai tapasztalatok szerepet játszanak a nők tech világbeli alacsony számában. Ért valaha hátrányos megkülönböztetés a tanulmányi céljaid során a társadalmi nemedből fakadóan?

Anikó: Én egy picit privilegizált helyzetben vagyok, mert a családom kifejezetten támogatott, hogy megvalósítsam az elképzeléseimet. A szüleim mindig azt mondták, olyan pályát válasszak, amiben jó vagyok és ami érdekel. Nagyon jó tanuló voltam, így tulajdonképpen sok választási lehetőségem lett volna. Engem viszont a műszaki pálya érdekelt. A távolabbi környezetem már nem volt ennyire rugalmas, egy tanárom például konkrétan kiröhögött, miközben az teljesen természetes volt, hogy az osztályomból sok fiú rosszabb jegyekkel léphetett arra az útra, ami miatt engem kinevettek. Sokszor éreztem, hogy szél ellen kell pisilni, ha érvényesülni akarok. Nem mindig sikerült, így például nem is műszaki területen végeztem, hanem angol szakon.

Hogy kerültél végül mégis az IT világába?

Anikó: Sokáig angoltanárként próbáltam elhelyezkedni, de aztán felhívott egy recruiter: műszaki szakszövegírót kerestek egy budapesti irodához. Akkor még ismeretlen volt számomra ez a szakma, de az interjú során kitöltettek velem egy tesztet, ami nagyon megtetszett – ráadásul én értem el a legjobb eredményt rajta. 

Anikó példája is mutatja, hogy a diverzitás szélesebbre tárja a kaput az “elférfiasodott” szakmák számára, hiszen ha a női pályázók is esélyhez jutnak, sokkal nagyobb a merítési lehetőség is. Emellett, ha teret engedünk a változatos, különböző nézőpontoknak, az a csapatmunkát és a végeredményt is pozitívan befolyásolja, ráadásul az ügyfelekkel való kommunikáció hatékonyságát is erősíti.

Te hogy látod, milyen pluszt adhat egy nő látásmódja a szakmádhoz?

Anikó: Véleményem szerint nincs külön férfi, vagy női látásmód. Természetesen mindannyian egy kicsit különbözőképpen gondolkodunk, érzékelünk, másképpen szűrjük meg az információkat, más benyomások hatnak ránk, de ez ember és nem nemfüggő. A nőkről a köztudatban az a kép él, hogy empatikusabbak, érzékenyebbek, de vajon nem elképzelhető, hogy csupán azért, mert nekik több lehetőségük volt gyakorolni ezeket a készségeket? Hiszen, mint ahogy azt a beszélgetés elején is említettem, már születéskor megkapjuk a szerepeinket, ebben az esetben a lányok empatikusak, a fiúk céltudatosak. Pedig saját tapasztalatomból tudom, hogy vezetőként lehet úgy motiválni egy nagyrészt férfiakból álló csapatot, hogy felszínre kerüljenek a kevésbé férfiasnak mondott kvalitások, amelyek hasznosak a munkafolyamatok optimalizálásához. Támogató környezetben a férfiak és a nők is kinyílnak, és nagyszerű dolgokat képesek létrehozni.

A karriered során mennyire volt jellemző, hogy egy-egy munkahelyen hátránnyal indultál, vagy hátrányba kerültél amiatt, hogy nő vagy? 

Anikó: Az az észrevételem, hogy szinte sehol nem tudnak elvonatkoztatni attól, hogy nő vagyok. A legtöbb helyen kétszer annyit kellett teljesítenem, hogy elismerjék a tudásomat, szakértelmemet. Vagy akár csak azért, hogy figyelembe vegyék a véleményemet. Nagyon sokszor konkrétan a szemembe mondták, hogy én ehhez a szakmához biztosan nem is értek, mert nő vagyok. Ez egy ördögi kör, mert az előítéletekkel való megküzdés egy nőtől rengeteg szellemi és érzelmi energiát von el, nehezebben tud kikapcsolni, feltöltődni, ez esetenként a teljesítményére is hatással lehet, és máris körbeértünk, és megalapozottnak tűnhet a „nők rosszabbul teljesítenek” tételmondat. Természetesen azért voltak pozitív tapasztalataim is, akadtak főnökök, akik nem csupán meghallgatták, de el is fogadták a véleményemet, és elismerték a tudásomat. De sajnos nem ezt érzem jellemzőnek. 

Úgy érzed, hogy a tech világában meghallják és értékelik a nők hangját és véleményét?

Anikó: A véleményformálás lehetősége sarkalatos pont a női egyenjogúság esetében is. Manapság már nem kell szüfrazsettként kerítéshez láncolniuk magukat a nőknek azért, hogy hallathassák a hangjukat, de még mindig nagyon sokszor egyszerűen nem hallják meg, amit mondanak. Ez nem feltétlenül tudatos és szándékos reakció, de számos alkalommal egyszerűen egy nő ötlete süket fülekre talál, míg ugyanaz a gondolat egy férfitól azonnali sikert arat. Ez egy nagyon jellemző probléma, és sajnos nem is rajzolódik ki annyira élesen, a hatásai viszont rendkívül károsak lehetnek. Azt sugallják ugyanis a nőknek, hogy húzódjanak hátra, ne álljanak elő új ötletekkel. A tech szektorban dolgozó nők is gyakran hallják azt a tanácsot, hogy dolgozzanak teljes erőbedobással, és hagyják, hogy az eredményeik beszéljenek helyettük. De vajon ismerünk-e egyetlen olyan CEO-t, cégvezetőt, sikeres férfit, aki a háttérbe vonulva, csendesen munkálkodva érte el a sikereit? Nem, ugye? Fontos lenne, ha ez a probléma tudatosulna, és eljutna a közép-, és felsővezetőkig is, akik támogatni tudják női munkavállalóikat abban, hogy hallható véleményt formálhassanak. 

A témáról Crystal Martin, a CoderGirl Program Directora is tartott egy rövid beszédet a TED-en, amelyben remek megoldási javaslatokat is bemutatott.

A One Identity by Quest®nél véleményed szerint hogy bánnak a nőkkel a tech világában?

Anikó: A vállalat már a kezdetektől, a Balabites időktől fogva kiállt a szexizmus ellen, így itt egy nagyon támogató közeg jöhetett létre. Nagyfokú szakmai szabadságot kapok, és nyugodtan elmondhatom a véleményemet, nem kell attól tartanom, hogy retorzió ér emiatt. De mire idáig eljutottam, nagyon sok mindenen át kellett mennem. 

Hány nő dolgozik nálatok kifejezetten IT-területen? 

Anikó: Kevés, de a jelentkezők száma is nagyon alacsony, talán 5% körül van. Ez abból is adódik, hogy már odáig is kevesen jutnak el, hogy műszaki végzettséget szerezzenek, a fent említett okok miatt. 

Mit gondolsz, mit lehetne tenni annak érdekében, hogy több nő számára törjük át az üvegplafont?

Anikó: Én nagyon szeretném, ha egyszer eljutnánk odáig, hogy nem férfiként és nőként tekintünk egy szakemberre, hanem emberként, nemi alapú előítéletek nélkül. Ehhez nagy szükség van támogató családi háttérre, szemléletváltásra az oktatásban, és természetesen a közbeszédben. Magyarországon ma nagyon erős nyomás van a nőkön, elég határozottan beépült a közgondolkodásba, hogy miképpen kellene viselkednünk. Ebből borzasztóan nehéz kitörni. Lehet kicsiben, alulról, családi, mikroközösségi vagy céges szinten változásokat elérni, de alapvető társadalmi változásokra lenne szükség. Még nagyon nagy út áll előttünk ezen a téren. 

A tech iparágban törekednünk kell a befogadásra és a diverzitásra

Ezen az úton elindulni és végigmenni pedig nagyon fontos, hiszen számos kutatás szerint az etnikai, nemi és kulturális diverzitás szoros összefüggésben áll a pénzügyi eredményekkel is. Azok a vállalatok, amelyek odafigyelnek a sokszínűségre, 21-27%-kal jobban teljesítenek rövid és hosszú távon versenytársaiknál. A gender diversity tehát nem csak az ötletek, elképzelések sokszínűségét jelenti, hanem profitot is. A támogató és befogadó környezet mindenki javára válik.

Anonymous
Related Content